Adventi szösszenet

Elöntöttek az érzelmek.

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek ezt a kis szösszenetet, mi jár a fejemben már napok óta.

Vészesen közeledik az év vége, kezdődik az adventi időszak. Mindenki készülődik az ünnepekre. Én mindig is imádtam ezt az időszakot. Tele izgalommal, várakozással. Együtt a család, ilyenkor mindenki egy kicsit lelassít, vesz egy mély levegőt és megpróbálja elengedni a napi gondokat, terheket. Talán még az utcán az emberek is többet mosolyognak egymásra.

Mióta gyermekünk született, még izgatottabban várjuk az ünnepi időszakot. Mindig tervezgettük, milyen lesz kisgyermekkel a Karácsony. Új, kis családként az első Karácsonyunkkor, Dávid már 11 hónapos volt, s bár mi korábban is együtt főztünk, díszítettünk, készülődtünk a férjemmel. de így sokkal több összefogást, előre tervezést igényelt a dolog. Gondolok itt akár a menüre, „mi megyünk szülőkhöz vagy ők jönnek?”, „arra a sütire már nincs idő”, tavaly a „minden évben alap” töltött káposztát is kihagytuk, ketten együtt sem volt időnk egy folyton mászó, mindenbe belekapaszkodó sajtkukac mellett gombócokat gyártani (mert azért jó sokat szoktunk ????). Idén #csakazértis!

Nálam most érkezett meg az ünnepi hangulat. Mikor egyre többet jut eszembe, elkezdek tervezgetni, dekoráción törni a fejem, ajándékokat válogatni, s ez mindig olyan jó érzéssel tölt el.

Az idei Karácsonyt meg még sokkal jobban várjuk, hiszen Dávid lassan 2 éves, már sokkal több mindent megért, például előtte nem beszélhetünk már a karácsonyi ajándékáról :D Tudunk neki mesélni a karácsonyról, szokásokról. Remélem segít sütit sütni is (na meg utána eltakarítani a romokat… ). Nagyon várjuk, hogy láthassuk az arcát, mikor megpillantja az ünnepi fényeket, a feldíszített fát, s kibontja az ajándékát.

Viszont neki ez mind új és új, szokatlan dolog. Ezért oda kell figyelni, hogy a napi rutinjából ne zökkentsük ki, ne legyen neki túl sok az inger. Ezzel kapcsolatban írok is majd nektek egy blogbejegyzést, hogy ti is tudatosan tudjatok készülni babával az ünnepekre.